A golyostoll története

A golyóstoll (régies nevén Bíró-toll) a modern íróeszközök egyike. Egy viszkózus tintával töltött hengerforma tartályból, és egy annak végét lezáró, általában sárgarézből, acélból vagy wolframkarbidból készült, egy milliméter körüli átmérőjű gömbből áll. A toll hegyét a papíron végighúzva a forgó gömb kijuttatja a tintát, ami majdnem azonnal megszárad.[1] Az olcsó, megbízható és karbantartást nem igénylő golyóstollak mára nagyrészt átvették a töltőtollak helyét a hétköznapi használatban. Egy eredeti "birome", Bíró és Meyne által Argentínában gyártott golyóstoll
A gazdaságos és megbízható golyóstollak gyártását a hosszas kísérletezés mellett a modern kémia és a huszadik századi precíziós gyártás tette lehetővé. Számos szabadalom tanúskodik korábbi, sikertelen próbálkozásokról. Egyes feltételezések szerint már Galileo Galilei is tervezett egy golyóstollat a 17. században.
Az első golyóstollra vonatkozó szabadalmat 1888. október 30-án kapta meg John J. Loud,[2] egy Baum nevű német feltaláló újabb golyóstollat szabadalmaztatott 1910-ben, majd Van Vechten Riesburg egy másikat 1916-ban. Az első, sorozatban gyártott golyóstollat G. L. Lorenz szabadalmaztatta „Mungo” néven 1924-ben, egy másikat Wenczel Clime 1938-ben Csehországban. Ezek a tollak azonban nem voltak képesek egyenletesen adagolni a tintát: hol elapadtak, hol folyattak. Emellett a tinta a gravitáció hatására folyt ki, így folyamatosan függőlegesen kellett tartani a tollat. Számos további feltaláló próbálta kiküszöbölni ezeket a hibákat, de egyikük sem járt sikerrel.[3]
Az áttörést két fejlesztés tette lehetővé: a hajszálcsövesség elvén működő kapillárisrendszer és a festékpaszta. Az elsőt, amely függetlenítette a tollat a gravitációtól, egy magyar feltaláló, Goy Andor ötlete alapján tervezte Kovács Sándor mérnök, az Elveco nevű párizsi cég tulajdonosa. A második Bíró László József újságíró találmánya, aki a nyomdatechnikában használthoz hasonló, viszkózusabb tintát akart használni, hogy a toll ne kenje össze a papírt; a töltőtollból azonban ez a ragadósabb anyag nem folyt ki, így Bíró egy golyós végű toll tervezésébe kezdett. Kémikus fivére, Bíró György és barátja, Gellért Imre segítségével alkotta meg az első prototípust, amiben a tintát még egy rugós szerkezet nyomta ki; a készüléket 1938. április 25-én szabadalmaztatta Magyarországon,[4] majd fél év múlva egy újabb változatát.[5] A jogokat a Goy és Kovalovszky cég vásárolta meg, a második világháború után ők kezdték meg a magyar golyóstollak gyártását Go-Pen néven, és ők vezették be a nyomógombos, kiugró hegyű tollakat.
Bíró a magyarországi zsidótörvények miatt, 1938 végén Párizsba menekült, ahol az Elveco-val dolgozott együtt, majd testvérével és egy barátjukkal, Juan Jorge Meyne-vel Argentínába emigrált, ahol a tintával végzett további kísérletek után 1943. június 10-én megkapta tollára a szabadalmat, megalakította a Bíró Pens of Argentina céget, és megkezdte a toll sorozatgyártását Eterpen, majd később Birome (Bíró és Meyne) néven. (A golyóstoll számos országban ma is az ő nevét viseli: spanyolul birome, franciául biron, angolul néha biro-pennek hívják). Hamarosan felismerte, hogy a golyó formájának precizitása nagyban befolyásolja a toll minőségét, ezért szigorú ellenőrzést vezetett be.
A Bíró-féle golyóstoll gyorsan elterjedt; Angliában a RAF használta a nagy magasságban nehezen használható töltőtollak helyett, az Egyesült Államokban azEversharp és az Eberhard-Faber cégek vették meg a licencet, de az erre a célra létrehozott Reynolds International Pen Company még előttük, 1945 végén elkezdte az engedély nélküli másolatok árusítását Reynolds Rocket néven. Az első golyóstoll 1945. október 29-én került piacra New Yorkban, 12 és fél dolláros áron (mai értékre átszámítva körülbelül húszezer forint). Franciaországban BIC (Biro Crayon) néven árusította az erre a célra létrehozott Société Bic; ma Bic Cristal néven forgalmazzák, és a világ legnagyobb számban eladott golyóstolla.
Egy golyóstoll tintacsíkot húz a papíron
A golyóstollaknak két típusa van: az eldobható és a cserélhető betétes. Az eldobható tollak nagyrészt műanyagból készülnek, és a tinta elfogyása után az egész tollat eldobják; az újratölthető tollak általában fémből készülnek, drágábbak és jobb minőségűek, és a golyóban végződő tintatartály külön, külső burkolat nélkül is kapható. (Újratölthető golyóstollak nincsenek, mert a viszkózus tintának a tartályba juttatását speciális, nagysebességű centrifugálással végzik). A golyóstollak legtöbbjében a hegy egy rugós mechanizmussal a toll végén levő gomb segítségével visszahúzható. Az eldobható golyóstoll hegye általában nem húzható vissza, hogy ezzel is olcsóbb legyen, ennek iskupakot húznak a végére, ezzel zárható le.
A golyóstollhoz hasonló elven működik a töltőtolltintát használó rollertoll, a golyós filc és a túlnyomásos gázzal adagolt extra viszkózus tintát használó űrtoll, amivel akár víz alatt vagy fejjel lefelé is lehet írni. (A neve arra utal, hogy súlytalanságban is működik; valójában azonban a hagyományos golyóstoll is működik súlytalanságban).